Radiátor és a fűtés

Amikor legutóbb lakásfelújításba kezdtünk még nem gondoltam volna, hogy ennyire meggyűlik a bajunk a fűtésrendszerrel. Átvettünk, átírattunk mindent annak rendje módja szerint. Az előző tulaj is teljesen rendes volt, mindent kifizetett az átadás időpontjáig és sokat segített a páromnak is a műszaki dolgok feltérképezésében. Ez a villanyóra, egy áramkör, két áramkör, ezen a konyha, azon a fürdő. Egy mosógépet is ránk hagyományozott, meg megmutatta, hogy már gondolkodtak anno radiátor cserében, mert az egyik nem valami jó már, de még nem jutottak el odáig. Igazából mondta, hogy mivel eladásra szánták a lakást, nem is nagyon igyekeztek. Megértem, legalább szólt. Mi abban reménykedtünk, hogy ezt a telet még átvészeljük azzal a radiátor állománnyal, ami van, mert képzelhetitek, hogy egy lakásvásárlás után nem épp dúskáltunk a pénzben. Hát ezután még kevésbé.

A radiátor köszönte szépen

Szóval megjött az első őszi szél, beindult a fűtésszezon. Én is fagyosan felhúztam egy melegebb zoknit, meg egy pulcsit. Hétvégén indultunk szüleimhez Vereckére, és az volt a terv, hogy ott is töltjük a hétvégét családiasan. Reggel, amikor felkeltem, hallottam valami furcsa zajt, ütemes csepegést, de nem jöttem rá mit és honnan. Viszont sietni, sietnünk kellett. Amikor vasárnap este hazaértünk, akkor láttam csak, hogy a radiátor csöpögött és gyakorlatilag két napon keresztül szivárgott belőle a víz a parkettára. Én első körben idegbajt kaptam. Párom addig odaugrott, hogy majd ő jól megszereli. Ebből az lett, hogy a radiátor alatt összegyűlt tócsába zoknistul belelépett és elkezdte széthordani. Ezen kicsit összevesztünk, de végül én felmostam a nagyját és hoztam egy edényt, amibe csepeghetett a radiátor kedvére. A gond csak az volt, hogy tíz perc alatt megtelt, ellenben nem fért alá nagyobb edény. Gondoltam is, hogy marha jó lesz egész éjjel ki be szaladgálni az éjjeli edénnyel. A parkettéról nem is beszélve, ami szépen megszívta magát és nagyon reméltem, hogy nem eresztett le túl sok vizet a friss alsó szomszédra. Szép kis bemutatkozás is lenne..

Radiátor csere

Párom egy ideig próbálkozott, de végül csak belátta, hogy a radiátor megbütykölése szakavatott kezet kíván és elkezdtünk vasárnap este tízkor pánikszerűen szerelőt keresgélni. Találtunk, csak nem vette fel a telefont. Nem mintha csodálkoztunk volna, én se venném fel a helyében. Úgyhogy az lett belőle, hogy ezt az éjszakát még így átvészeltük, odanyomkodtam egy csomó rongyot a radiátor alá, párom meg egy gumicsővel vezette a vizet egy vödörbe. A folytonos csöpögéstől alig tudtam elaludni, de csak sikerült. Másnap aztán első dolgunk volt telefonálni és én kikértem egy nap home office-t. Hálaégnek nekem ilyen rugalmasak a cégnél. Szóval a radiátor szerelő szerencsémre már aznapra tudta vállalni – ezt utólag tudom, mekkora mázli. Meg is jött, viszonylag keveset késett és azonnal megállapította, hogy ezt bizony cserélni kell. El is mondta, hogy ilyen meg olyan radiátor márkák közül ezt meg azt a teljesítményűt. Illetve felhívta a figyelmem, hogy ne örüljek nagyon, mert le kell kapcsolni ezt a strangot, amíg ő cserél, azt meg nem szokás ám csak úgy ukk mukk fukk. Próbál intézni egy ilyen alkalmat, de valószínűleg várni kell. Engem az ideg kerülgetett, hogy a frissen vett padlót, amire még biztosítást se volt időnk kötni, már szétbarmoljuk. Végül kitűzte a szerelés időpontját péntekre, addig kell beszereznünk az általa megadott készüléket.

Radiátor típusok

Hát, hogy a radiátor márkák is mennyien vannak! Azt legalább tudtam, hogy egy két osztatú alumínium radiátor kell nekünk, de ezen felül örültem, hogy párom intézte az egészet. Elmentem vele persze, legalább tanuljak, de igazából ő nézte a teljesítményt, hogy mekkora, tagolást, márka megbízhatóságot, garanciát. Szinte mindent a vállára vett, amiért én végtelenül hálás voltam. Kicsit olyan érzés volt, mintha mennék egy előadó után és buzgón jegyzetelnék. De végül is beszereztünk egyet. Az én nagy erős férfim azt mondta, hogy nem kell hozzá kiszállítás, majd ő azt beszuszakolja a kocsiba és felviszi a negyedikre is. Én nekem voltak kétségeim, de mondom, jól van, hát, ha nagyon akarja, nem leszek semmi megtakarításnak az elrontója. Végül jó pár káromkodás és három újratervezés után, paprikavörös arccal csak felért a negyedikre vele – ja, nincs lift!

Pénteken aztán én maradtam otthon, mert páromnak sajnos nem jár home office. A szerelő ezúttal némi késéssel érkezett, de őszintén szólva belefért, mert így is úgy is otthon voltam. Mosolygott egyet a jó kis elvezetős megoldásunkon, ami a felmosó vödörbe vezette a csöpögést. Én addigra már úgy hozzászoktam, hogy időnként leöntöm onnan a vizet, mintha a kandallóba kéne olykor fát hajítanom. A csere maga kicsit volt csak macerás, mert hiába zárták le a vizet, azért folyt onnan valamennyi. Úgyhogy én ott álltam lesben törlőkendő, felmosó és, mint a Vészhelyzetben, ha szólt, hogy törlést, akkor töröltem. Kicserélte, beszerelte az újat – persze ő nem ezt vette volna, de most már mindegy. És akkor el akart menni. Mondom, nehogy már, vigye, el legyen szíves a régi készüléket, én mit csináljak vele? Mondta, hogy ezt általában a kiszállítással szokták intézni, neki most nem férne be a kocsiba, pláne, hogy utánam még négy öt másik helyre megy. Menjünk ki vele a hulladékkezelő telepre. Úgyhogy nagyon romantikus hétvégi programként még ezt is beiktattuk.